Bárhová elmegyünk, hogy tudásunkat spirituális irányba képezzük, óhatatlanul találkozunk azzal, hogy minden jó ahogy van. Ebből következően jó és rossz valószínűleg nem is létezik.

De ott van az a nagy „DE”.

Bizony mindannyian éreztük magunkat, és nem is egyszer életünk során, iszonyatosan diszkomfortosan bőrünkben. Tán azt is leszögezhetjük, hogy ezt a kellemetlen élethelyzetet, egy döntésünknek köszönhetjük, vagy mások döntéseinek következtében kerültünk ramaty lelki állapotba. Viszont el kell fogadnunk a tantétel, mert élünk, ha nem is virágos jókedvűen, de még itt vagyunk. Ugyanakkor ne felejtsük el a másik oldalt, amikor jó történik velünk, csak akkor senkit sem érdekelnek a miértek. Senki sem hőzöng, ha rászakad a főnyeremény. Pedig, ha nem ismerjük a „rosszat”, nem becsüljük a „jót”. Ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, ismernünk kell, mind a két oldalt.

Ugyanakkor, képesek vagyunk-e egyáltalán jó vagy rossz döntést hozni?

Még senki sem mondta, hogy most azértis hozok egy rossz döntést. Hányszor megesett velünk, hogy egy jó döntésünk utólag, mindennek nevezhető volt, csak jónak nem. Vagyis, ha hozunk egy döntést nem azért hozzuk, hogy utána mérlegeljük. Azért hozzuk, mert döntenünk kell.

A döntés pillanatában nincs előítélet. A döntéseinket megérteni kell és nem megítélni. Ha egy döntésünk utólag kellemetlen élethelyzetet generál, attól nem rossz az, csak láthatóvá teszi számunkra a kedvezőbb lehetőségeket, vagy rámutat hibáinkra. A jó döntésekkel is ugyan ez a helyzet, de abban az esetben elfelejtkezünk a tudatosságról. Tovalibbenünk a boldogság szárnyán, megfeledkezve az előző rossz döntéseinkről, mert most nem fáj. Nem csak a rosszul alakuló élethelyzetekből kell tanulnunk. A jó döntések ugyan úgy magukban hordozzák a következő döntésünket, mint a rossz döntések. Ne azt mérlegeljük, hogy a döntésünk milyen, hanem azt kell megértsük, miért kell, kellett döntenünk. A fejlődés irányának megértése a lényeg, melyben a döntések adják a lehetőséget a helyes irány megtalálására.