A lélek furcsa dolog. Van szent lélek, van jó lélek, van kárhozott lélek és van lélektelenség is. Test, lélek, szellem hármasa nélkül földi élet nem létezik. Így a lélektelenség is a lélek egyik megjelenési formájának kell lennie. Lélek nélkül a szellem képtelen megnyilvánulni. Mert a szellem választ lelkiséget és nem a lélek szellemiséget. Így a léleknek kell, hogy legyen „negatív” megnyilvánulási formája is, mivel az individuum életcélja mindennél előrébb való.

Abban biztosak lehetünk, hogy lelkünk érzékenyen képes kifejezni tetszését vagy éppenséggel nem tetszését. Mindannyian éltük már át majdhogynem földön túli boldogságot, ami lelkünk számára megnyugvást hozott, úgy érezve, hogy a helyünkön vagyunk minden szempontból. És nem egyszer élhettük át lelkünk háborgását, valami élethelyzet következményeként, melynek egyenes következményeként mindenhol éreztünk magunkat csak ott nem, ahol lenni szerettünk volna. Lelkünk meghatározza cselekedeteink, döntéseink irányát. Jelzi számunkra, hogy ott és akkor valamin változtatni kell. Még igen masszív egosággal szemben is a lélek kíméletlenül szembe száll, kifejezésre juttatva, hogy valami nem úgy van ahogy annak lenni e kellene.

Gondoljunk vissza, arra a kellemetlen, enyhén facsaró érzésre mellkasunkban, vagy a semennyire sem megváltozott érzésvilágra, amikor éppen az ellenkező hatást szeretnénk elérni egy új valami megvásárlásával vagy egy nyaralástól. Valamit megéltünk, ami esetleg még jó is volt, de mégis a harmónia kialakulása elmaradt lelkünkben. Örültünk, egy ideig, de boldogok nem lettünk. Nem az élmény megélésével van probléma, hanem annak szükségszerűségével.

Lelkünk entitásunk barométere. Létezésünk valami olyan iránymutatója, ami óhatatlanul figyelmeztet célunk beteljesítésére.

Valahol itt kell keresnünk boldogságunk kulcsát. A lélek nem tud hazudni. Életünk minden pillanatában érzésekkel jelzi tudatunk számára, hogy jó irányban haladunk vagy sem. Bármennyire is törekszünk tudatunkkal elérni vagy létrehozni valamit, ha az nem feladata életünknek, akkor a lelkünk egyre jobban eltávolodik harmonikus állapotától. Nem találjuk helyünket és egyre jobban hatalmába kerítenek bennünket az érzelmi torzulások.

Folyamatosan gyarapíthatjuk vagyonunkat, bejárhatjuk a világot megcsodálva annak minden szépséget, de ha ez mind nem szolgálja lelki békénket, akkor csak bolyongunk e földi létben. Akaratunk nem mindig arra vet szemet, ami szolgálja utunk beteljesülését. Az egó valahonnan a testi kívánalomból merít célokat, míg a lélek a szellem útját követi. Így ha a belső spirituális utunkon szeretnénk végig haladni, akkor ennek pontos mércéje nem más, mint lelki békénk megléte.

Végig rohanhatjuk életünket, tengernyi élménnyel gazdagodva, de ha egy sem volt képes utat találni lelki békénkhez, akkor bizony semmink sem marad a végére.

Csupaszon testtel jövünk e világra, el kell férnie ebben annak, amiért ide jöttünk.

Ha nem csak élni szeretné életét, hanem érteni is, akkor kérem látogasson el facebook Csillagok oldalamra – csillagok.nhely.hu – ahol további érdekes cikkeket olvashatnak, továbbá, hogy egy személyes konzultáció keretében rátaláljon egy tudatos és boldog életre.