A hatalom édes gyönyör! Mámorító és ereje minden porcikánkat átjárja. Kívánjuk, áhítjuk és álszerénység lenne tagadni, bizony mindenkit megkörnyékez és mindannyiunk eljátszadozott már a gondolatával. Uralkodni másokon és élvezni akaratunk beteljesülését. Élvezni a félelmet, a kiszolgáltatottságot. Tapintani a felénk áradó irigységet, a hatalmaskodástól való félelmet.

Az uralkodás sokak számára fizikális természetű, ami abba csúcsosodik ki, hogy gazdagabb másoknál, mellyel lehet kérkedni. Az uralkodás nem az anyagi javak felhalmozását jelenti, és nem azt, hogy erre büszkék legyünk, közben pedig a hátunk mögött a gyűlölet forr ellenünk. Ez a hatalom rövid és minden perce elvesztéséért való aggódással telt. Rabol, harácsol, fosztogat, mert a szerencse lehet, hogy holnap már másra testálja jogarát. Pedig nem a szerencse forgatja hatalmát, hanem az alkalmatlanság, a megélt életek hiánya. A tudásban összpontosult tapasztalások összességének meg nem léte.

Az uralkodást ki kell érdemelni. Életek hosszú során kell felkészülnünk, hogy kepések legyünk betölteni egy közösség vezetésének pozícióját. Az uralkodáshoz mentális erő szükséges, melyben nincs helye negatív érzelmeknek és semmi esetre sem vezérelhetnek önös érdekek. Tudni kell mire vagyunk képesek. Tudnunk kell, hogy mire képes közösségünk és mire képesek a benne szereplő személyek.

A motivációja egy Uralkodónak sosem az egoizmusa, hanem a közösség tovább fejlődése. Továbbá, hogy töretlenül meg tudja őrizni az egységet, kezelve mindennemű széthúzást, ami csak azt bizonyítja, hogy alkalmatlan makró- és mikrokörnyezetének irányítására.

Az uralkodás nem uralom, nem birtoklás és főleg nem emberekre vetített befolyásolás.

Nem más, mint az energiák terelésének művészete. Tudni, érezni mikor mire van szükség. Figyelni, látni ki mire alkalmas. Kinek éppen milyen érzelmi állapota van és tudni kell segíteni. Nem büntetni! Megoldani… Nem az adott személy problémáját, hanem a közösség sikerességének biztosításának szem előtt tartásával az egyén átsegítése krízisén, hogy értéket tehessen a közösbe.

Ne higgyük, hogy sokan képesek erre. Ne gondoljuk azt, hogy ezt meg lehet tanulni. Biztosan mindenki élt, olyan közösségben, amelyben volt egy valaki, akit mindenki megbecsült. Kikérte véleményét, vagy csak egyszerűen mindenki érezte, hogy benne megbízhat. És bizony az esetek túlnyomó esetében nem ezek az emberek ülnek a vezetői székben. Ritka áldás, ha egy közösség érvényesültetni képes mentális vezetőjét. Ráadásul paradoxon módon, minden vezetői képességgel rendelkeznek, mégsem kaparnak a hőn áhított bársonyszékért.

Miért?

Mert tudják, hogy a hatalom nem pozíció, nem pénz, nem hatalmaskodás, hanem mentális felelősség!

A legalázatosabb Szolga a legnagyobb király.

Ha nem csak élni szeretné életét, hanem érteni is, akkor kérem látogasson el honlapomra – www.csillagok.nhely.hu – ahol további érdekes cikkeket olvashatnak, továbbá, hogy egy személyes konzultáció keretében rátaláljon egy tudatos és boldog életre.