Talán a legnehezebb dolgunk saját magunkkal van életünk során. Természetesen, amikor nincsenek problémáink általában nem is tűnik fel, mennyire meg tudjuk nehezíteni életünket. Magunkkal való szembe nézés, sőt szembe állás a végletek megélésekor válik érzékelhetővé. A konfliktusok rávilágítanak azokra a pontokra, melyek mentén meg kell küzdenünk saját tökéletességünkkel. Nem feledve, hogy bizony jó páran vannak közöttünk, akiknek a nehézséget nem a negatívum megélése okoz, hanem pontosan az ellenkezője, a jó elfogadása lenne a feladat. Sokszor láthatjuk, hogy mennyire megváltoznak, azok akiknek egzisztenciális helyzetük jóra fordult. Bizony nem sok kapcsolatuk marad meg az új világukban.

Vannak köztünk, olyanok is, aki arrogánsan, indulatokkal telten palástolják gyengeségeiket. Számukra legfontosabb, hogy senki se vegye észre viselkedésük mozgató rugóját. Ugyanakkor kínosan ügyelnek arra, hogy ne keljen szembesülniük önmagunkkal. Az álarcnak, a szerepnek tökéletesnek kell lennie. Mindent eltakarva a való önképből.

De az élet nem igazságtalan. Ad rá lehetőséget, hogy jobbak legyünk. Dob számunkra egy esélyt, tán nem is egyet.

Kinek könnyűt, másnak nehezet. Van, hogy Fortuna bőségének látszatába bújva teremti elénk a lehetőséget, hogy megküzdhessünk magunkért. Ugyanakkor másoknak súlyos csapások közt kell, hogy küzdjenek, betegségből betegségbe esve vagy éppenséggel sorscsapások tengerén keresztül haladva.

Mindenki előtt ott van az út. Mindenki eldöntheti, hogy hogyan menjen végig az úton. A könnyebbnek látszó úton, vagy belecsap a „minden kezdet nehéz” játékba. De mindenkinek végig kell mennie saját útján. Csak saját magunkon múlik, hogy milyen Emberek leszünk az út végére. Ha készek vagyunk megharcolni saját magunkért, magunk ellen, akkor van lehetőség, hogy tovább léphessünk a fejlődésünkben. A lényeg, hogy milyen minőséget tudjunk felmutatni, ami tovább tudd vinni a következő lépcsőfokra.

Küzdelem nélkül nincs fejlődés.

A küzdelem nem fizikális megnyilvánulása a fejlődésnek, hanem mentális, érzelmi kihívások megélésében kell, hogy megéljük. Nem a fizikai világ produktumai a mérvadóak, hanem a lelki fejlődés érzékelhető fejlődése az elsődleges cél. Nem gazdagabbnak, nem empatikusabbnak, nem spirituálisabbnak kell lenni, hanem jobb Embernek. Ez nem zárja ki az előbb említett tulajdonságok fejlődését, meglétét. Sőt egyenesen mellékhatása a küzdelemnek, mert minden fejlődésnek pozitívumot kell, hogy eredményezzen. A jobb Ember nem osztható részekre, az egységben értelmezhető. Mindennek van jó és rossz oldala, de mindenki tehet azért, hogy ebben az arányban megtestesíthesse az aranymetszés kozmikus egyensúlyát. Tökéletesek nem lehetünk, de jók igen.

Fi 1.618

Ha nem csak élni szeretné életét, hanem érteni is, akkor kérem látogasson el facebook Csillagok oldalamra – @vaj25 – ahol további érdekes cikkeket olvashatnak, továbbá, hogy egy személyes konzultáció keretében rátaláljon egy tudatos és boldog életre.