A Hold földi életünk meghatározója. Hatása vitathatatlan és ereje megkérdőjelezhetetlen. Még az is ismeri fázisait, aki nem foglalkozik ezotériával vagy éppenséggel érdeklődési körén kívül esik minden spiritualizmus.

Pedig fázisainak jelentéstartalma nagyon megszívlelendő tanácsokkal van tele. Új Hold idején érdemes belekezdeni terveink megvalósításába. Amikor a Hold alakja „d” betűt formál, akkor dagadnak vitorláink, gyarapodással számolhatunk. De ezt jól tudja mindenki, aki súlyfelesleggel küzd. Aztán a telihold után a „c” betű, a csökkenés, a szűkülés fázisát élhetjük meg. És e két betű közt ott fénylik az „o”, vagy másképp értelmezve a kör. Ami nem mást jelent, mint a teljességet. A teljességet, de nem a mindent.

Ha ezeken a fázisokon elgondolkodunk és mint a fejlődés útját értelmezzük, akkor érdekes analógiákra figyelhetünk fel napjainkban való viselkedésekkel kapcsolatban.

Biztosra vehetjük, hogy mindannyiunknak van vagy vannak, olyan ismerősei akik vagy éppen egy új dologba fogtak, vagy éppenséggel a leszálló ív legalján tartózkodtak. Vagyis az új Hold fázisában vannak. Ennek következtében egy tanulási folyamat elején járnak, illetve szűkös keretek között élnek adott pillanatban. Mindkét esetben nagy nyitottak a világ felé, segítségre, együttérzésre, empátiára szorulnak. Viszont a fejlődésnek köszönhetően ez a bizonyos „d” egyre jobban hasasodik, ami természetesen nem baj, sőt egyenesen örvendetes.

De az emberi természet furcsán tud viselkedni, amikor kezdi érezni, hogy a dolgok kezdenek jóra fordulni, és bizony neki áll már a zászló. Ennél a pontnál nagyon közel állunk a telihold fázisához. Itt kezd megmutatkozni az ember igaz arca. Itt láthatjuk, hogy valakit elvakít-e a tudás gőgje vagy sem, illetve aki egzisztenciális, mentális mélyponton volt az elfelejtette-e az út során, honnan indult és kik segítettek sorsán.

Tudnunk kell, hogy a Hold csak látszólagosan akkora, mint Napunk.

Tudnunk kell, hogy a Holdnak nincs saját fénye.

És minden telihold után fényvesztés következik.

Ha a Hold ciklikus útját rávetítjük életünk folyamataira, akkor a bölcs ember sosem felejti, hogy nem lehet akkora, mint a Nap. És tisztában van azzal az okos ember, hogy egyedül semmit sem érhet el. Mindent a környezetéből tanul a tapasztalatai alapján. Semmit sem egyedül ért el, mert mindig vannak és voltak körülötte, akik ha mást nem is adhattak csak annyit, hogy ott voltak. De voltak.

Tudjuk, hogy a telihold mindig eljön, csak az nem mindegy, hogy hogyan éljük meg. Mindenkit kidobva életünkből, mert már mindent megtanultunk tőlük vagy már nincs szükségünk a támogassanak, mert már képesek vagyunk önállóan állni.

Vagy bölcsen látva, hogy a „c” nem csökkenés, hanem a befelé fordulás az érés folyamata, aminek köszönhetően lehetőség nyílik, hogy visszaadhassuk mindazt a jót, tanítást, segítséget, melyet ott akkor a sötétben kaptunk.

Arra törekedj, hogy ne csak egyszer vehess.

Ha nem csak élni szeretné életét, hanem érteni is, akkor kérem látogasson el facebook Csillagok oldalamra – @vaj25 – ahol további érdekes cikkeket olvashatnak, továbbá, hogy egy személyes konzultáció keretében rátaláljon egy tudatos és boldog életre.