Imáinkban nagyon sok dologért szoktunk segítséget, támaszt kérni ki-ki a maga Istenéhez fohászkodva. Egy jobb állásért, autóért, lelki békért, bűnbocsánatért, éppen ki hol tart élete gombolyításában. És nagyon sokan egy rokona egészségéért vagy éppen saját gyógyulásuk érdekében fordulnak az égi segítségért.

Nagyon fontosnak tartom az imádságot és annak erejét vitathatatlannak tekintem. Viszont be kell látni, hogy a ma embere nemigen ismeri e lelki gyakorlat „hatalmát”. Sőt megkockáztatom, hogy talán még nevetségesnek is tarthatják.

Elgondolkodva törtélnemi nagyjainkon - mint például Atilla, Zrinyi Miklós, Hunyadi Mátyás és folytathatnánk a sort – miként magukra öltötték harci vértezetüket, oly roppant súllyal is képesek voltak térdre ereszkedni, hogy elmondjanak egy imát és hova tovább minden nehézség nélkül fel is tudtak állni. Térdüket, gerincüket kiegyenesítve, szembe nézve sorsukkal. Imádkoztak hitükért, hogy megtartassanak.

De lépjünk tovább:

Több mint másfél évtizede adta meg a sors számomra, hogy olyan emberekkel találkozhatok, aki elé kemény próbatételt állított a Teremtő. Egy ilyen alkalommal egy fiatal ember keresett meg, aki még a negyvenet sem töltötte be. A rákkal küzdött és annak rendje és módja szerint járta a poklok poklát. Mindent megtett amit meg tudott tenni. Az utolsó erejével is azon volt, hogy az utolsó lehetőséget is ki tudja használni. Sajnos a „háborút” elvesztette. Nem tagadom megviselt távozása. Nagyon megküzdött minden másodpercért.

Majd egy fél évre rá világosodott meg bennem, hogy ez az Ember minden csatáját megnyerte. Találkoztam egy rokonával és a beszélgetésünk folyamán elmondta, hogy sógora csak annyi időt szeretett volna nyerni, ameddig mindent eltud rendezni amíg itt van. Lezárta vállalkozását, befejezte házát, rendet rakott és amikor mindennel elkészült, elment. Tudta, nincs ereje megbirkózni a kórral, de hittel és mentalitásával megküzdött céljaiért.

Hogy imádkozott-e? Amennyire én megismerhettem nem tartom valószínűleg, de hite jóval erősebb volt jó pár emberénél.

Ugyancsak a rák vett célba egy fiatal hölgyet és az ítélet okozta sokk után mentális erejével le tudta győzni betegségét. Mindennap végig csinálta az előírt kezeléseket. Hittel és mentális akaratával a reményből bizonyosság lett. Megnyerte a folytatáshoz a jogot.

Az ember lassan elfelejt küzdeni. Az imának arról kell szólnia, hogy hitünkben megtartassunk, hogy elég erőnk legyen a célig. Legyen bennünk annyi erő ami kitart a dolgok megvalósulásáig. Egy új telefon, egy autó, egy lakás, ház az már a cél és nem a küzdelem.

Az úthoz kell erő, ahhoz kell az imádság.

Ha nem csak élni szeretné életét, hanem érteni is, akkor kérem látogasson el facebook Csillagok oldalamra – csillagok.nhely.hu – ahol további érdekes cikkeket olvashatnak, továbbá, hogy egy személyes konzultáció keretében rátaláljon egy tudatos és boldog életre.