A ma emberének az élete a birtoklás körül forog. Majdnem mindegy, hogy mi az. A lényeg, hogy magunkénak tudhassuk. Az esetek többségében a vágyaink mennyisége és minősége messze meghaladja képességeinket és ne az anyagiakra gondoljunk vagy a diplomáink számára. Inkább arra, amit valamikor régen úgy határoztunk meg, hogy Ember. De menjünk tovább az Emberen, mint a teremtés fizikai megnyilvánulásán és érezzünk rá, hogy itt arra képességre kell gondolnunk, ami ezt az Embert emberivé tette. Azt az Embert, akinél a birtoklás nem értelmetlen gyűjtögetés vagy nem létező képességeinek palástolását szolgáló hatalmi harcok végeláthatatlan folyamata. Az értelmetlen birtoklásnak eredménye nem más, mint az embertelen ember, aki vakon éli életét, fel sem fogva létezésének okát és hiába merít egyre nagyobb korsóval a jólét árjából, szomjúságát képtelen enyhíteni, mert csak a mennyiségben és az agresszivitás fokozásában látja élete előrehaladását. Nem lát minőséget és ha mégis értéket birtokolhat, annak értékét azonnal ellenfélnek hitt vetélytársaihoz méri.

De az élet nem a versengésről szól és nem másokon való hatalmaskodáson és nem arról, hogy vér verejtékkel küzdjünk a holnapért. Az élet a teremtésről szól, melyben önmagad éled meg. Természetesen ott van a tapasztalás, melyet ugyan úgy magadnak teremtsz, míg rá nem ébredsz, többet vettél, mint amit elbír önvalód. A tapasztalás kínját magadból teremted, mert képtelen vagy belátni határaidat. Nem a korlátjaidra kell gondolnod, melyet magad köré varázsoltál, hanem azt az önismeret hiányától számodra nem látható életterületet, melyen nem érdemes túl lendülni. Nem az elméd által teremtett komfortzónára kell asszociálni, hanem életed adott pillanatában rendelkezésedre álló testi, lelki, szellemi képességekre. De minduntalan képesek vagyunk többre tartani individuumunkat a valódi képességeinknél. Mindig egyre távolabb nézünk és egyre többet akarunk, ugyanakkor lényünk fel sem képes fogni milyen messzire került önmaga valóságától. Tobzódunk a bőség zavarában, de fogalmunk sincs a pillanat szépségéről. Birtoklunk, hogy levezessünk. Próbáljuk feloldani lelkünk fásultságát, mert amink van nem szolgálja boldogságunkat, de megoldásként csak a mégtöbb-ben keressük, azt, amit ott sosem fogunk megtalálni, önmagunk valódiságát. Nem lemondani kell a jóról, hanem felfogni, hogy mennyi elég a boldogsághoz.         

http://www.facebook/vaj25

http://www.csillagok.nhely.hu