A címet olvasva sokunknak az égi gazdagságról a szeretet, az együttérzés, a segítőkészség jut az eszünkbe. Mi más lehetne? Csupa olyan dolog, melyet szentkönyvekben, spirituális együttléteken hallunk. Fogjuk meg egymás kezét és boldogan énekeljünk együtt. És ez így rendjén is van. Ezek mind olyan értékek, melyek alapvető emberi etalonok. Csak valahogy üres kliséknek tűnnek. Ha körül nézünk, bizony ezek a szavak mintha csak a szegény emberek privilégiumai lennének.

Vigaszbatyu a terhekre?

Ha a gazdagságra gondolunk a kizsákmányolás, a profitéhség, a spekuláció és más egyéb pejoratív asszociáció ugrik be jónéhányunk agyába. Valljuk be, hogy nem alaptalanul. Az is igaz, hogy létezik tisztán szerzett vagyon, de mint varjuk közt a fehér példány.

Hányan, de hányan választjuk a szakmai prostituálódást, mert előrébb akarunk jutni. Vagy mert azt gondoljuk csak így lehet. Kell a hatalom, a kocsi, az utazás, a rivalda fény. De jól tudjuk csak az első alkalom a nehéz, a másodikhoz, harmadikhoz csak erősen kell szorítanunk a fogunkat…. utána már megy mosolyogva is. Csak egy kis apróság, egy pici kellemetlenség. Tudjuk ez ezzel jár.

Valóban a pénzen csak a lelkünket tudjuk áruba bocsájtani?

De emlékezzünk, hogy van egy régi írás, melyben azt mondják, hogy csak olyan dolgokat gyűjtsünk, melyen nem fog az idő vas foga. Igaz és tagadhatatlan, hogy sem a szereteten, sem a segítőkészségen, sem az emberségen az idő kárt nem képes tenni. Mint intézményen semmiféleképpen, de az emberen annál inkább. Nem is annyira az idő rágja szét lelkét, mint inkább saját maga.

Az égi gazdagság nem ingatag, egyenes vonalú egyenletes hatású. Minden, amit éginek nevezünk, hatásában alig észrevehető. Ugyanakkor pontosan illeszkedik életünkbe. Nem kevesebb és nem több a kelleténél.

Gondoljunk csak az autókra, nagy terepjárók, óriási motorral és füvet maximum csak a parkoló szegélyénél lát. Miért is? Hogy letoljak mindenkit az utakról. Indulat? Az a javából…

A valódi értékek nem hivalkodóak, de hiányuk jelentős mértékben eltorzítják utunkat. Elfelejtettük rohanó világunkban, hogy mi az, ami pont elég. Ami több mint amire szükségünk van. A gazdagság nem a csillogásban vagy a grandiózus felhalmozásban van. Az érték a racionális szükségességben rejtőznek. Nem leszünk boldogabbak egy nagyobb házban, vagy egy luxusosabb autóban. A gazdagság nem erről szól. Az önismeretről, a tudásról, melyben felismerjük és tudjuk, hogy mennyi az elég. Nem másokhoz viszonyítva saját boldogságunkat, hanem tudatosan felépítve és tudatosan elfogadva azt, ami ránk ki van szabva. Ne tagadjuk álmainkat, vágyainkat, de élvezzük amink van. És ha megtanultuk és elfogadtuk, hogy miért „csak” Trabantunk van, akkor a tudásunk tudatossága megajándékoz egy teljesen más vágyunk beteljesülésével.

Lelkednek nincsen ára,

de bármikor eladhatod.

     Ha nem csak élni szeretné életét, hanem érteni is, akkor kérem látogasson el honlapomra – www.csillagok.nhely.hu – ahol további érdekes cikkeket olvashatnak, továbbá, hogy egy személyes konzultáció keretében rátaláljon egy tudatos és boldog életre.