Amikor megszületünk óhatatlanul és elkerülhetetlenül sorsunk akaratának engedelmeskedve eleget teszünk az elmúlás törvényének. Pestiesen fogalmazva, ha tetszik, ha nem, meg fogunk előbb vagy utóbb halni. Fogalmazzunk egy kicsit finomabban, szóval egy idő eltelte után megválunk adott testi kötöttségünktől. Próbálkozhatunk tenni ellene, illetve dolgozhatunk az idő intervallum redukálásán, de valójában bekövetkeztét semmilyen módon nem tudjuk elkerülni.

Ha ezen a tényen egy kicsit elgondolkodunk és egyben visszaemlékezünk, biztos találunk, olyan eseményt életünkben, aminek bekövetkeztét igazság szerint nem volt alkalmunk elkerülni. Természetesen magunk irányítjuk sorsunkat. Kivéve amikor nem.  Mondjuk százból egyszer, vagy egy millióból egyszer csúszik ki kezünkből a gyeplő? Ezt előre nem tudjuk megmondani. Bár, ha tudatosságunk fejlett szinten képes kommunikálni, akkor az adott eseményt jóval természetesebben tudjuk tapasztalati síkon tudássá konvertálni. Vagyis el kell fogadnunk, hogy bizony életünkön átível egy, olyan esemény sorozat, mely elkerülhetetlenül meghatározza életünket. Ezeket vagy nagyon markánsan, vagy nagyon harmonikusan, szinte észrevétlenül is megélhetjük, attól függően, hogy mennyire tértünk el önmagunk megélésétől. Attól az életúttól, melyet meghatároztunk magunknak. Persze vannak, akik az önrendelkezés megkérdőjelezhetetlen intézményében hisznek, melyben semmi kivetni valót sem lehet találni, mert a hit a lényeg és nem az, hogy minek nevezzük. Ha hitünk töretlen, akkor nagyon nem is tudunk eltávolodni kijelölt utunktól. Boldogan élhetünk, míg meg nem halunk. Tegyük szívünkre kezünk. Keveseknek adatik meg, hogy ilyen boldog és tudatos életet élhessenek. Jobbára elmondhatjuk, hogy rengeteget küzdünk, dolgozunk és jön egy sorsforduló, rosszabb esetben sorscsapás, mely eredményeinket, ha nem is elértéktelenítik, de jelentősen visszavetik életkedvünket. Pedig nem történik más csak a teremtés, vagy nevezhetjük sorsnak igyekszik visszatérni előre kijelölt medrébe, mivel annak ott és akkor meg kell történnie velünk. Miért? Mert életünk tartóoszlopának megkerülhetetlen csomópontja.

Ezek a történések kétségtelenül az eleve elrendeltség körébe tartoznak. Kikerülni nem tudjuk és nagy valószínűséggel nem is érdemes, így bekövetkeztének nem a ténye a lényeg, hanem megélésének minősége a fontos.

Mivel szabad akarattal rendelkező lények vagyunk, ezért döntéseink teremtő képességeivel messze kerülhetünk attól a feladattól, melyet sorsunk ránk rótt. A csomópontok nem kerülhetők meg, így a körülöttünk lévő energiák, arra kényszerítenek, hogy átférjünk a tű fokán. Ezt hol embert próbáló csapásként élhetjük meg, hol egyszerű könnyed játékként, de így vagy úgy átjutunk a feladaton.

Ezer dologért küzdhetünk életünkben, hogy sorsunkát jobbá tegyük, de tudatos életünk elengedhetetlen része, hogy hagyjuk megtörténni azokat a dolgokat, melyek sorsunk gerincét alkotják…              

http://www.facebook/vaj25

http://www.csillagok.nhely.hu