Az érzelmek az életünk minden pillanatában ott vannak, meghatározzák döntéseinket, és jelentősen befolyásolják közérzetünket. Még álmunkban is képesek vagyunk az érzelmeket megélni, átélni és van, hogy az egész napra rányomja bélyegét hangulatával.

De az érzelmeknek nem sok köze van a racionalitáshoz. Az érzelmeknek alapvető feladatuk, hogy elnavigáljanak egy állapotba, melyet akarva vagy akaratlanul meg kell élnünk. Minden érzelem egy rajtunk kívül lévő hatásból ered, ami lehet egy személy vagy egy tárgy és természetesen bármilyen élőlény. Ezeket a hatásokat semmilyen körülmények között sem tudjuk elkerülni, hisz lényegében ez maga az élet. Ha nem éreznénk és ezáltal nem alakulna ki egy érzelem, akkor döntéseket sem tudnánk hozni. Végeredményben minden döntésünket érzelmek alapján hozzunk meg.

De vajon az érzelmek által vezérelt döntések tévedhetetlenek?

Azt hiszem sokunk emlékszünk, olyan élethelyzetre, amikor bizony az érzelmeink igencsak messze vittek eredeti céljainktól. Ha bizonyos helyzetekben az adott környezet által sugalmazott racionalitásra hallgatunk, akkor igen sok kellemetlen tapasztalattól tarthattuk volna távol magunkat. De az érzelmek erős energiák és rendkívüli módon tompítja látásunkat és jelentősen eltorzítja ítélőképességünket.

Hányszor de hányszor csalódtunk kapcsolatokban, melyek kialakulása az érzelmek mentén alakultak ki. Lehet az egy társkapcsolat vagy egy baráti és akár egy munkahelyi kollegiális viszonylat is. Ugyan így lehet, akár egy hőn áhított utazás is a csalóka érzelmek áldozata.

De vajon az érzelmeink csapnak be?

Valljuk be, hogy mindig saját magunkat csapjuk be. Igaz, azt sem szabad tagadni, hogy van az a bizonyos 1%, amikor a tudatos félrevezetés a fővádlott. Az esetek többségében jobb és szebb jövő érdekében vagy a könnyen szedhető gyümölcs hívogató hangjára sutba dobjuk minden óvatosságra figyelmeztető racionalitásunkat.

Csak a szépe szavakat vagyunk hajlandóak meghallani, oda sem figyelve az elejtett ici-pici figyelmeztetésekre. Sőt még a barát is ellenség, pedig csak nem vesztette el érzékelését.

Szó szerint megvakulunk és csak azt a bizonyos színes ködöt vagyunk képesek látni, fittyet hányva a testbeszéd minden figyelmeztető jelére.

Érzelmek bármennyire is az életünk elengedhetetlen részei, mégis ügyelnünk kell arra, hogy a kontrollt ne veszítsük el az életünk irányítása felett. Az érzelmek ingatagok és legkisebb változásra ádáz ellenségünkké válhatnak. Nem arról van szó, hogy tagadjuk az érzelmeinket, mert az teljességgel lehetetlen, hanem arról, hogy kellő tudatossággal érzékeljük környezetünk történéseit. A teljes valóság ismeretével nem rendelkezhetünk, de figyelmünket ne engedjük elnyomni az érzelmek ránk zúduló tengerében. 

Ha nem csak élni szeretné életét, hanem érteni is, akkor kérem látogasson el honlapomra – www.csillagok.nhely.hu – ahol további érdekes cikkeket olvashatnak, továbbá, hogy egy személyes konzultáció keretében rátaláljon egy tudatos és boldog életre.